Prágában, a Don Giovanni főpróbáján Mozart nem volt megelégedve a Zerlinát alakító ifjú és bájos hölggyel, akinek a hangja tiszta volt, ám erőtlen…
A darab szerint Zerlina megretten Don Giovanni heves szerelmi ostromától, és a színfalak mögött segítségért sikolt. A szoprán azonban többszöri próbálkozás után sem tudott elég hangosan „sikítani”. Végül Mozartnak elfogyott a türelme, otthagyta a karmesteri pultot, és felment a színpadra. Abban az időben próba idején se gáz-, se villanylámpák nem világították be a színházban a színpadot, egyedül a muzsikusok kottatartóján pislákolt néhány gyertya.
Szinte teljes sötétség borította a nézőteret és a színpadot, így aztán szegény Zerlina nem vette észre Mozart hirtelen felbukkanását, és teljesen váratlanul érte a jókora csípés, amit a karjába kapott, épp abban a pillanatban, amikor a szerepe szerint kiáltani kellett. Ez olyan sikeresen megtörtént, hogy Mozart lelkesen felrikkantott:
– Pompás! Ügyeljen rá, hogy majd este is ekkorát sikítson!
