A mindössze harmincöt évet élt Wolfgang Amadeus Mozart minden idők egyik legnagyobb zenei lángelméje volt. Ám élete éppolyan színes és eseménydús volt, mint amilyen műveket alkotott. Az operák operájával feltette az i-re a pontot.
Wolfgang Amadeus Mozart 1756. január 27-én született Salzburgban, és 1791. december 5-én hunyt el, mind a mai napig minden idők egyik legnagyobb zenei lángelméjének tartjuk. Már ötévesen komponált, a Köchel-jegyzék összesen 626 művét tartja nyilván, ezek között akad opera, szimfónia és hangszeres darab egyaránt. Mozart 1786-ban az olasz Lorenzo da Ponte szövegkönyvére írta a Figaró házassága című operát, ennek sikere nyomán rendelt tőle a prágai olasz operatársulat igazgatója egy új operát.
1787. október 29-én tartották Prágában „az operák operája”, Mozart Don Giovanni című művének ősbemutatóját. Mozart témának – Da Ponte javaslatára – a nőcsábász Don Juan kalandjait választotta. A történetet előtte többen és többféleképp dolgozták fel a spanyol Tirso da Molinától a francia Moliére-ig, az opera eredeti címét – A megbüntetett erkölcstelen, avagy Don Giovanni – az olasz Goldoni változatából kölcsönözték. (Érdekesség, hogy da Ponte a librettóba a témát szabadon kezelve kedvenc borát és sajtját is beleszőtte.)
Mozart a komponáláshoz Bécsben kezdett hozzá, a munkát Prágában fejezte be – szokásához híven némi késéssel. A bemutatót két héttel el kellett halasztani, a nyitány pedig csak a premier reggelén készült el. Akkor is csak azért, mert Mozartot (legalábbis a legenda szerint) bezárták szobájába, ahonnan a partitúrát az ajtó alatt laponként csúsztatta ki, a munkával négy óra alatt végzett. A zenészek a kottát közvetlenül az előadás előtt kapták meg, így próbára sem volt idejük, mégis hiba nélkül játszottak. A bemutatót 1787. október 29-én a Rendi Színházban Mozart maga vezényelte, és talán élete legnagyobb sikerét aratta.
A „diadalünnep”
A két felvonásos Don Giovanni meghatározása szerint „dramma giocoso” (játékos dráma), amely a XVII. század második felében, Sevillában játszódik. Mozart zenéje és Lorenzo Da Ponte librettója kölcsönösen szolgálják egymást, az opera a komédia és a tragédia, az opera buffa (vígopera) és az opera seria (a tragikus opera) szintézise, amelyben a szoknyavadász Don Giovanni tragikus véget ér és pokolra jut.
A prágai ősbemutató „diadalünnep” volt ugyan, az 1788 májusi bécsi premier azonban – hiába írt erre az alkalomra Mozart két új áriát – hűvös fogadtatásban részesült. Kivétel csak a császár, II. József volt, aki azzal vigasztalta a zeneszerzőt: műve még szebb, mint a Figaró, de nem a bécsi közönség fogának való táplálék, mire Mozart azt válaszolta: hagyjunk időt nekik, hogy megrághassák. A Don Giovanni történetében talán ez volt az egyetlen kudarc.
A Don Giovanni volt az első Mozart-opera, amelyet 1826-ban Kolozsvárott magyarul mutattak be, Donna Annát Déryné énekelte. 1947-ben Otto Klemperer e művel mutatkozott be Budapesten, az operát akkor Don Juan címmel játszották. 1982-ben az orosz Jurij Ljubimov vitte színre az Erkel Színházban, magyar földön ekkor ment Mozart műve először eredeti címmel és nyelven.
Az operának készült marionettszínházi, sőt bábszereplőkkel kiegészített változata is. A rendezők átértelmezési kísérletei nem mindig találkoznak a közönség tetszésével, így például azt a hipermodern változatot, amely naturálisan mutatta be a híres nőcsábász viselt dolgait és végzetét, kifütyülték.
A Don Giovanni a zeneszerzők szerint is az operák operája, így vélekedett Gounod, Rossini, Wagner és Csajkovszkij is. Schubert egyik szimfóniájában az opera egyik áriájának motívuma köszön vissza, Liszt operafantáziát írt a mű nyomán, a dán filozófus, Sören Kierkegaard tanulmányt szentelt a Don Giovanninak. Az operának számos filmváltozata is készült, 2009-ben Magyarországon forgatták a Juan című dán-magyar modern operafilmet.
