Már élete során legendák keringtek körülötte. A maga korában éppen olyan ismert volt, mint manapság a popsztárok. Pápák kedvence volt és olyan fényűzően élt, mint egy király. 425 éve, 1598. december 7-én született Lorenzo Bernini építész és szobrász, az itáliai barokk legjelentősebb mestere.
Gian (Giovanni) Lorenzo Bernini 1629-től a római Szent Péter bazilika külső-belső díszítésén dolgozott, a templom előtti monumentális kolonnádot, a vatikáni Scala Regiát és a SantÍ Andrea al Quirinale-templomot építette.
Jelentősek köztéri kútjai (például a Trevi-kút terve), szobrai (Dávid, Szent Teréz elragadatása), portréi, síremlékei (VIII. Orbán és VII. Sándor pápa) a Szent Péter templomban.
Kevésbé ismert azonban, hogy Bernini, a zseniális szobrász, építész és festő színdarabokat is rendezett – mégpedig igencsak látványos módon.
A Tiberis áradása című darabban például a fél színház víz alá került, és a nézők rémülten ugráltak fel helyükről, még mielőtt egy rejtett zsilip levezette volna az áradatot.
Kortársak leírása szerint külsejére nézve Bernini középmagas volt, arányos testalkatú és rendkívüli temperamentumú.
Már 12 éves korában felfigyelt rá V. Pál pápa, amint apjának műhelyében Szent Pál fejét rajzolta. „Ez az ifjú évszázadának Michelangelója lesz” – vélekedett az egyházfő, s figyelmébe ajánlotta a gyermeket Barberini bíborosnak, a későbbi VIII. Orbán pápának, aki azután Bernini legfőbb támogatója lett.
A Szent Péter bazilika építkezésének irányítását 1629-ben bízták Berninire. Négy évre rá befejezte a főoltár fölötti baldachint, amely alatt a pápák miséznek.
Bernini szerette a fény és árnyék játékát. Mindenki másnál jobban tudta elevenné tenni a hideg márványt.
Hírnevet szerzett magának portré-mellszobraival is. Főpapok, világi előkelőségek minden áron arra törekedtek, hogy megörökítse őket. Ennek érdekében még azt is elviselték, hogy kifigurázza őket.
1665-ben Párizsban tartózkodott, hogy elkészítse XIV. Lajos, a Napkirály márvány mellszobrát.
Kezdetben mindenki el is volt ragadtatva a hasonlóságtól. Később azonban kezdték bírálni a készülő alkotást – megjegyezve, hogy a homlok a szemek fölött megdagadt, feljebb pedig belapult. „Én éppen ilyennek látom” – jegyezte meg Bernini, mit sem törődve a bírálatokkal.
