Gárdonyi Gézával való megismerkedése és barátságkötése örökre emlékezetes maradt Nagy Endre számára…
„Akkor még az a tizenötévnyi korkülönbség sokkal végzetesebb volt, semhogy igazán a közelébe kerülhettem volna; épen csakhogy ijedt tiszteletemmel elüldögélhettem indolenciájának árnyékában. A Newyork-kávéházban szokott volt üldögélni egy félreeső asztal mellett megbújva. Egy üveg bor állott előtte, kávé helyett abból hörpintgetett és hosszú szárú pipáját szivogatta. Véletlenül nyertem el a rokonszenvét, mint a lutrin. Valakiről megkérdezte tőlem, hogy nem ismerem-é. Én azt válaszoltam:
– Nem tudom, hogy hívják. Valami brassai szerkesztő.
Elmosolyodott és megveregette a vállamat.
– Jól van, öcsém! Látom, hogy tud magyarul! Mert itt Pesten kevesen tudják, hogy ha a Kállóból jött ember kállai, akkor a Brassóból jött ember brassai.
Így szereztem meg egy csapásra a kiváltságos jogot, hogy ott ülhessek az asztala mellett. Persze tudtam a dolgomat: hallgattam órák hosszat és áhitatosan nézegettem a füstöt, amit a csutoráján kieregetett.”
Forrás: Nagy Endre: Gárdonyi Géza tragédiája, 1930
