Az igazán jó szerkesztő már-már művésznek számít, ha nem is ő írja a könyvet, de hogy át- és beleír, vele és érte él, az biztos. Csoda, hogy a könyvnyomtatás védjegyének is tekinthető Gutenberg neve időnként felrémlik a mindennapi munkák során.
A technika fejlődése következtében mára már gyakorlatilag el kellett volna tűnnie a nyomtatott sajtónak, reklámkiadványoknak, sőt, könyveknek is – legalábbis bizonyos jóslatok szerint. Nem így történt. Az emberek minden ellenkező híresztelés ellenére szeretik még kezükbe venni a könyvet, érezni a frissen nyomtatott újság illatát, tapintani egy-egy igényes prospektus kiváló minőségű papírját – egyszóval mindazt, amit a könyvnyomtatás feltalálója után Gutenberg-galaxisnak nevezünk. Mindez persze a szerkesztőknek is jó munkát ad.
Fiatal munkatárs (a szerkesztőhöz): Ma indulok a szabadságra, szerkesztő úr!
Szerkesztő (éppen szerkeszt): Hová megy, barátom?
Munkatárs: A Rajna vidékére megyek. Nincs ott valami dolga, kérem, amit elvégezhetnék?
Szerkesztő: És milyen városokban fordul meg?
Munkatárs: München, Frankfurt, Köln, Strassburg . . . talán Aachenben is.
Szerkesztő: Aachen! Híres város. Úgy-e, ott van a nagy Gutenberg szobra is?
Munkatárs: Igen, ott. Miért?
Szerkesztő: Megnézi?
Munkatárs: Bizonyosan. Gutenberg a mi védszentünk!
Szerkesztő: Valóban az. Tudja mit? Ha mindenáron valami szívességet akar nekem tenni, köpjön a szemébe háromszor. Szerencsés utat! (Tovább szerkeszt.)
