Előfordul, hogy a Csokonairól szóló mondák és anekdoták mágikus erővel rendelkező embernek: táltosnak, garabonciás diáknak mutatják be a költőt…
Ha Csokonai mulatni kezdett, nehez lett annak vége…
Zemplénben, a kesznyéteniek elbeszélő hagyományában is számos történet maradt fenn Csokonairól, a garabonciásról: Két barátjával Pestről a debreceni nagyvásárra akartak utazni. Csokonai elővett egy pálcát, rajzolt az út porába egy kocsit, elébe két lovat. Erre ültek fel, s egy szempillantás alatt a debreceni vásártérre értek. Itt mulatni akartak, de nem volt egy garasuk sem. Csokonai odament egy szalmakazalhoz, csinált vagy hat-nyolc csóvát. Elővette a vesszejét, elkezdte vele a szalmacsóvákból varázsolt hízókat hajtani. A hízókat megvásárolta egy hentes, abból mulattak. Hajtás közben a hentes disznói visszaváltoztak szalmacsóvává. A hentes visszakövetelte a vételárat Csokonaitól, aki felszólította őt, hogy húzza le a csizmáját, a szárában van a pénz:
„Megfogja a hentes mírgesen a csizsmát. Ojat rántott rajta, hogy Csokonyainak kiszakadt a lába combtűbül. Csokonyai elkezdett ordítani fájdalmába. A hentes megijett. Mer Csokonyai kiabált, hogy kiszakította a lábomat. Azt mondja a hentes:
– Ne ordítozz mán! Fizetek neked ennyi meg ennyit.
Erre Csokonyai azt monta:
– Nem bánom akkor, na fizessen!
Mikor a hentes elment, Csokonyai összecsapta a bokáját:
– Nincs semmi baj, fiúk, mulassunk tovább.”
Forrás: Lukács László: Csokonai a néphagyományban, Ráció
