A Kard és a Tanítás összefonódása első pillantásra nagyon is meglepő, annál is inkább, mert a zen a legbékésebb tanítások egyike. Egyszer egy zen mestert, aki kardot viselt az övében, a vásáron párbajra hívta egy gazdátlan szamuráj.
– Vond ki a kardod és küzdj meg velem! – rivallt rá a mesterre a ronin. – Hadd lássam, mit tudsz!
– Én kard nélkül küzdök – felelte nyugodtan a mester.
– Nem mersz hát velem kiállni? – kiáltotta dühösen a szamuráj. – Te gyáva féreg!
– Itt sok ember van, még megsérülhet valaki – mondta a mester rendíthetetlen nyugalommal. – Azt javaslom, menjünk át arra a lakatlan szigetre, ott nyugodtan megmérkőzhetünk!
– Legyen kívánságod szerint! – hajolt meg gúnyosan, vérszomjas vigyorral a ronin.
A szigetet elérve a szamuráj azonnal kiugrott a partra, és vívóállásba helyezkedett. A zen mester viszont ahelyett, hogy kiszállt volna, néhány gyors mozdulattal visszairányította a csónakot a szárazföld felé. A ronin döbbenten bámult utána, a meglepetéstől a szája is tátva maradt.
– Mondtam, hogy én kard nélkül küzdök! – kiáltott vissza mosolyogva a mester, és búcsút intett kötekedő ellenfelének.
