Hemingway szívesen anekdotázott vadásztársainak…
Riport, azaz beszámoló, anekdoták sora egy nagy afrikai kuduvadászatról és mindarról, ami az írót és vadásztársait a vadászat alatt foglalkoztatta: irodalomról, férfiasságról, vadászlélektanról, italról, nőkről, egyszóval, ami Hemingway számára a teljes életet jelentette.
„– Több irodalmi csevegést kellene kiszednünk belőle – mondta Tata. – Bőrnadrág ügyes gyerek volt. Mondjon néhány irodalmi anekdotát.
– Nos, utolsó nap, mikor Párizsban voltunk, elmentem vadászni Ben Gallagherhez Solone-ba, azelőtt való nap, és volt egy fermée-je, tudja, alacsony kerítést állítanak fel, míg a nyulak legelnek, és reggel nyúlra vadásztunk, délután meg több hajtásunk volt, fácánokat lőttünk, és én lőttem egy dámszarvast.
– Ez nem irodalom.
– Várjon. Utolsó este Joyce és a felesége eljöttek vacsorára, fácánt ettünk és dámszarvascombot meg gerincet, és Joyce meg én berúgtunk, mert másnap indultunk Afrikába. Szent isten, micsoda esténk volt.
– Ez fene jó irodalmi anekdota – mondta Tata. – Ki az a Joyce?
– Csudálatos fickó – mondtam. – Az Ulysses-t írta.
– Az Ulysses-t Homérosz írta – mondta Tata.
– Ki írta az Aiszkhülosz-t?
– Homérosz – mondta Tata. – Ne akarjon beugratni. Sok irodalmi anekdotát tud még?
– Hallott már Poundról?
– Nem – mondta Tata. – Egyáltalán nem.
– Tudok néhány jó dolgot Poundról.
– Gondolom, maga meg ő ettek valami fura nevű fenevadat, s azután berúgtak.
– Több ízben.
– Az irodalmi élet irtó vidám lehet. Gondolja, hogy beválnék írónak?
– Azt hiszem, igen.
Forrás: Ernest Hemingway: Afrikai vadásznapló
