Még Jókai Mór is megörökítette, hogyan beszéltek angol ismerősei latinul…
Az 1840-es években Pest-Budán nagy angoljárás zajlott. A pesti idegenforgalom eme éveiben a magyar urakkal érintkező angol urak latinul beszéltek, de rettentő angolos latin ejtéssel.
Ebből az időiből való Vergilius Ecloga-jának ismert sora, a Tityre, tu patulae recubans sub tegmine fagi-nak az angolossá való figurázása, amiről Jókai egyik regénye is megemlékezik.
Eszerint az ánglius ezt így ejtette:
Tájtiri tyju petsölei rikjöbensz szjöb tedsmini fedzsi!*
*Bevilaqua Rudolf közlése szerint megjegyzendő, hogy valamint a múlt század elejéig a latin volt Európaszerte az urak közös nyelve, úgy a világháború utáni zűrzavaros időkben a magyar nyelvnek jutott ki ez az „eszperantó”-dicsőség a Duna-völgyében. Jules Sauervein, a híres francia újságíró megírta, hogy a Kisantant urai többször magyarul folytatták le a magyarellenes tanácskozásaikat – mert csak ezen a megvetett nyelven tudtak valamennyien beszélni.
-* Vas Gereben nyomán.
