Mikszáth szerint Jókainak volt egy különös reggeli szokása…
Mikszáth szerint Jókai olyan jól érezte magát Kecskeméten „jogászi sorba lépve, mint még semmikor és sehol”.
Hogy Kecskemét volt-e ennek az oka, vagy őbenne magában volt az ok, nem tudni. De inkább ez az utóbbi a valószínű. Egy tizenkilenc éves ifjú, ha egészséges, talán még a Szaharában is vidám és elégedett, Jókai pedig kezdett egészséges lenni. A homok valóságos gyógypor a gyöngéknek. Homok pedig volt. Mellfájásai megszűntek, étvágya megjavult a jó alföldi levegőn s a testedzéshez is hozzáfogott. Mindjárt eleinte csodálkozva látta, hogy szobatársa, Gyenes Pali, mikor reggel felkel az ágyból, kihúz az ágy alól egy félmázsás lapos követ s elkezdi a feje fölé emelgetni két kézzel egymásután többször, egész kimerülésig.
– Mit csinálsz?
– Edzem magamat.
– És hányszor emeled föl?
– Mindennap eggyel többször: most már százig viszem. Próbáld te is.
Ragadós a példa. Azonképp tett Móric is minden reggel, utána megmosták a testüket hideg vízzel, hamar felöltözködtek kiszaladtak a promenádra a fák alá s hogy meg ne hűljenek, a lemosás után rohamlépésben futkosva vágták be a leckét.
Ezt úgy megszokta, hogy azután örökké járkálva gondolta ki beszédeit és regényeit.
Forrás: Mikszáth: Jókai Mór élete és kora
