Karinthy Cini mesélte, hogy Déry Tiborral utaztak a vonaton, könyököltek az ablakban. Egyszer csak a távolban feltűnt egy kis tanya. Csend és békesség volt körülötte, petróleumlámpa pislákolt az ablakban.
Akkor Déry azt mondta:
– Látod, Cini, milyen furcsa a világ! Mi nézzük a távolban azt a kis tanyát, s azt mondjuk, ott lakik a boldogság. Azok kinéznek az ablakon, látják, ahogy az éjszakában elrobog a kivilágított expresszvonat, és azt mondják: ott lakik a boldogság. Elmeséltem Lukácséknak.
– No, hol lakik a boldogság?
– Itt! – vágta rá Ernő. – A vonat csak menjen.
Karinthy Cini és Déry Tibor történetének folytatása is van. Évekkel később ismét együtt utaztak a vonaton, megint ott könyököltek az ablakban, és ismét föltűnt a távolból egy tanya. De ezúttal az ugratás kedvéért Cini kezdte el mondani:
Mit szólsz hozzá Tibor, milyen furcsa a világ, ha innen nézzük, ott lakik a boldogság, onnan nézik, itt lakik a boldogság…
Déry ránézett, és csak ennyit mondott:
– Cini, akinek ilyen szép gondolatai vannak, az miért ír olyan rossz könyveket?
Forrás: Kepes András: Történetek
