A Magyar Korona kávéházban Nagy Endre és Gellért Oszkár megkérdezte Tersánszky Józsi Jenőt: hajlandó-e a Nyugat előadói műsorai egyikében fölolvasni? Maga Tersánszky Józsi Jenő meséli el…
Nemmel feleltem. Meg is indokoltam. Ezek a fölolvasások, kevés kivétellel, unalmasak. Olykor a legkitűnőbb szerző rosszul olvas. A legkitűnőbb mű egyszerűen nem való olvasásra. Minek szaporítsam ilyen műsor számait? Erre akad elég kartársam, aki boldogan olvas föl. Ellenben fölajánlok valamit a délutánokra, ami nagyon is kellő, új szín a műsorban, és nem csinálja senki.
És elmondtam, hogy: regöstársulatot szerveztem!
Nagy Endre és Gellért Oszkár először is kikacagtak szívből. Aztán Nagy Endrében győzött a humorista. Mi történhet, ha a kísérletem tomboló kudarcot arat? Szereztem egy bizarrul mulattató negyedórát a közönségnek!
Azért utána természetesen faggatni kezdtek: honnan értek a zenéhez? Tájékoztatásukul elmondtam. Középiskolai tanulmányaimon végig vezető énekes voltam. Abszolút hallásom van az összhangzatra. Tökéletes második, harmadik, negyedik szólamot rögtönöztem bármilyen karhoz, zenekarhoz is. A gitáron tíz fogást mutatott meg nekem édesanyám, aki szólózott is ezen a hangszeren, nemcsak kísért. Én a tíz fogásból kiindulva, olyan rendszert tenyésztettem ki, amivel minden hangnemben kapásból kísérek, mint a cigányok. Azaz, hangszerelek is kapásból. Legutóbb zenét is szereztem. Ezt bemutatom a Nyugat közönségének!
– Rajta! Lássuk! Halljuk! Ha megbuksz, a te dolgod! – egyezett bele kacagva Gellért.
– Kibírja! – bólintott nevetve és kajánul Nagy Endre is: – Császárok, királyok, tudósok, művészek minden fajtájából akadtak már, akik mint lantosok, furulyások, énekesek nevetség tárgya lettek, de ez tekintélyükön nem ejtett csorbát. Miért ne bírná ki a kudarcot a zenében Tersánszky, az író!
Forrás: Tersánszky J. Jenő: Nagy árnyakról bizalmasan
