Hrabal életében fontos hely volt a sörgyár…
Bohumil Hrabal nemcsak írt a sörről és a sörivásról, a lakóhelyéhez közel eső sörgyárat is gyakran felkereste. A Csakis a verőfényes napokra emlékezem című írásában így eleveníti fel a „sörös” napokat:
„[…] nem búsulásképpen vagy hogy bátrabb legyek, hanem vidámságból, ifjonti hévből, csak úgy, az eufória kedvéért. Amint valahol a sörgyár környékén hányásnyomot találtak, vagy ha valaki ordítozott a sötétben, a polgárok reggel szaladtak az anyukámhoz és panaszkodtak rám, még abban az időszakban is, amikor már néhány éve nem is laktam ott.”
Huszonegy éves korától kezdte Hrabal becsülni a sörgyárat és a lakást, „[…] amikor átköltöztünk az előző igazgató lakásába, csak akkor kedveltem meg azt a három szobát, melyeket anyu kiváló ízléssel rendezett be, ettől kezdve egyszerre csak szívesen üldögéltem itt, olvastam, mindig csak olvastam, tanulmányoztam a jogot és filozófiát. […] És szerelmes lettem Nymburkba, minden utcácskájába és utcájába, és a főterébe […].”
Forrás: Tomáš Mazal: Szlalom a Parnasszusra
