Hrabal mindig örömmel anekdotázott fiatalkori csínytevéseiről…
Az 1980-as évek végére Bohumil Hrabal egyedül maradt az üres lakótelepi lakásban, hiányzott neki a libeni ház, az Örökkévalóság gátja 24-es szám alatt…
„…ahova átjártak hozzám a közeli Stanislav Kostka Neumann és Buril, ezek a szürrealista munkások, a felejthetetlen lakkozómester, Smeoranc úr, aki legszívesebben André Bretonról és Jacques Vachéról beszélt, az utóbbiban önmagát vélte felfedezni. Rendszeresen eljártunk a házasságbejelentőbe, ahol ki volt függesztve a házasulandók névsora, s ha megtetszett a menyasszony neve, tiszteletére esküvőt tartottunk a házban. Sertéssültet ettünk, és tengernyit ittunk. Vanistáék söréből, és ebben a hangulatban olvastuk fel egymásnak szövegeinket, Zumr doktor úr Heideggerről és Jasperről beszélt, imádott olvasmányunk pedig Lao-ce volt, művének akár egyetlen mondata betöltötte egész esténket.”
Forrás: Bohumil Hrabal: Zsebcselek
