Ignotus jó tanácsokkal látta el a fiatal Tersánszky Józsi Jenőt…
„Viszont Ignotusnak írói és emberi kiértékelését illetőleg illik említenem, sőt, vissza is szeretnék térni rá a továbbiak során.
Amikor már negyedik elbeszélésem jött a Nyugatban, Tihanyi Lajos, a festő, állandó pesti tudósítóm, azt írja nekem Nagybányára, hogy a Pesti Napló főszerkesztője, Surányi, ragyogó ajánlatot tett nekem. Füst Milánnal beszélt Surányi: üzenje meg Nagybányára nekem, hogy a Pesti Napló egyszázötven koronát ajánl föl nekem havonta, ha egy tárcát írok neki hetenként. Tárgyát, műfaját magam választhatom meg.
Hát ez óriási megélhetési lehetőséget biztosított egy huszonkét éves tacskónak kétségkívül.
A Nyugat szerkesztőségében közöltem a dolgot Osváttal és Ignotusszal. Ignotus volt az, aki tétovázás nélkül rávágta:
– Fiacskám! Ha maga egy szerkesztőségbe betelepszik, akkor írói pályafutását töri derékba. Nézzen meg engem! Azért maradtam félben mint író, mert a kényszerűség az újságírásra vitt. Magáért kár, fiam. Maga, mi jól látjuk, van olyan tehetséges és erős, hogy hamarosan megírja azt a nagyobb szabású irodalmi művet, amivel különb, sőt biztosabb egzisztenciát teremt magának. Van valami lehetősége, hogy ezt véghezvigye? Mi szerény képességeink arányában segítjük ebben magát.
Osvát lelkesen kontrázott Ignotusnak. Én pedig tüstént felfogtam tanácsuknak jelentőségét és jóindulatukat. Hazautaztam, és terveket gyártottam valami nagyobb terjedelmű munkáról.
De nem annyira Osvát, mint az Ignotus viselkedése fogott meg. Az a néhány szó, amivel a maga torzónak maradását vázolta előttem, őszintén, fájdalmasan, abba az időbe vetett vissza, amikor A Hétben elkápráztatott írásaival. És ma, ötvenkét évnek távlatából vehetem számba, mekkora hálával tartozom ennek az embernek!
De azt hiszem, ide szúrhatok be két, ezzel a kérdéssel összefüggő körülményt az Ignotus életéből.
Állandó rovata volt neki a Nyugatban, A politika mögül című. Hogy mire értékeltem ezeket a cikkeket? Nem tudom. Úgy rémlik, főleg bosszúságot váltott ki belőlem: minek kell egy ilyen eredeti, nagy írói elmének, mint ez az Ignotus, olyan műfajba ártania magát, mint a politika, publicisztika? Ezekben a műfajokban a szó egyszerűen bicska, és bármi igazsággal vagy jogossággal szemben csak azé a győzelem, aki mögött több és élesebb bicska nyílik ki, ha tettlegességre kerül a sor…
Hát még ennek a fölfogásnak mennyire látom ma, ötvenkét év messzeségéből, a helyességét! Ezekből a cikkekből sajtpapír és fidibusz vált. Mennyivel többet érne, ha Ignotus annál a műfajánál tart ki, amit A Hét bocsátott közre és kevés kötete?… És ma is érték volna!
Forrás: Tersánszky J. Jenő: Nagy árnyakról bizalmasan
