Agatha Christie számára időnként gondot okozott a nyári ruhák vásárlása…
„Még néhány hét, és indulunk Szíriába!
Ha az ember meleg éghajlatra készül, és ehhez ősszel vagy télen kell bevásárolnia, bizonyos nehézségekkel számolhat. Abban reménykedett, hogy a tavalyi nyári ruhák „megteszik” − ám optimizmusa alaptalannak bizonyul.
Először is azt észleli, hogy − akárcsak a tisztító papírján − valamennyi „folt., pecs., szak.”. (A tetejébe pedig össz., kif. és div. m. − vagyis összement, kifakult és divatja múlt.) Arról nem is beszélve − pedig, óh jaj, sajnos muszáj –, hogy minden, minden: SZŰK!
Irány tehát az áruház! Ahol:
− Ilyenkor, természetesen nincs igény nyári holmira, nagysád! De ajánlhatok aranyos kiskosztümöket sötétebb színekben. XL méretet is tartunk!
Ó, az a gyűlöletes XL! Szégyen gyalázat, hogy az ember az XL skatulyába tartozik! Hát még, hogy ez első pillantásra lerí róla!
(Igaz, akadnak jobb napok, amikor hosszú, egyenes fekete kabátban, nagy szőrmegallérral állunk az eladónő elé, aki biztatóan csiripel:− Nagysádnak nyilván L a mérete!)”
Forrás: Agatha Christie: Így éltünk Mezopotámiában, Fordította: Borbás Mária. Partvonal Kiadó
