Kerkápoly Károly professzortól sokat tanultak diákjai…
Andrássy Gyula gróf, honvédelmi miniszter, államtitkárrá nevezte ki, majd pénzügyminiszter lett Kerkápoly Károly, aki mint egyetemi tanár sokak professzora volt. Sokat lehetett tanulni tőle. Tárgyát mindig széles filozófiai alapon és igen érdekesen adta elő. És szerette, ha a hallgatók azt, amit mondott, a maguk tanulmányaival kibővítették. Még ennél is jobban szerette az eredeti gondolatot.
De az előzködést, a nyegleséget, meg a tolakodást nem szerette. Nagyon jól ismerte azokat a hallgatókat, akik mindig feltűnő hízelgéssel mutogatták neki magukat az első padokban. Ha kollokviumra került a sor ezeket elő is vette istenigazában. A legtöbbje természetesen ú. n. »magonc« volt és nem állotta meg a helyét az ő kérdéseire.
Az eredményt egy nagy ív papirosra jegyezte le, régies módon.
Az index-aláírásnál azután ebből a papirosból nézte ki az orra hegyére illesztett csíptetővel az igazságot.
Az egyik mindenképp feltűnést kereső hallgató az aláíratásnál észrevette, hogy Kerkápoly nem írta be az indexébe a kollokviumot. Szinte szemrehányólag reklamálta tőle:
− Kérem, kegyelmes úr, hiszen én kollokváltam is.
Kerkápoly még egyszer beletekintett a papirosába és szokott nyerseségével szólt vissza:
− No-no, látom. Itt van ni. Akarja, hogy beírjam? A spéci méltatlankodott:
− Hogyne? Sőt kérem.
− No adja ide hamar az indexét. Szépen maga elé tette és amint szokta, nagy szuszogással belekanyarintotta az indexbe:
Rosszul colloquált.
