Tabi László tudta, milyen az emlékezetes szöveg…
Egyik előadás után Tabi László a büfépulthoz invitálta Kabost, hogy jutalomképpen meghívja egy pirospaprikával behintett zsíros kenyérre. Kabos nem hagyta fizetni és közölte, hogy itt neki folyószámlája van.
– Nagyon köszönöm, remélem, nem vered nagy költségbe magad, gondolom, itt nem ment fel a zsír ára? – mondta Tabi, és körülnézett, hogy kinek mi jut erről eszébe.
– Vizsgáztatni akarsz minket! – szólalt meg Kazal. – Remélem, emlékszel rá, hogy én vittem sikerre ezt a humoreszkedet a televízióban!
– Hálás is vagyok érte, de a felvételen a számokba kicsit belezavarodtál.
– Nemcsak én, akkoriban az egész ország – védekezett Kazal. – Nem volt könnyű megjegyezni, hogy még ki sem mondtam a 80 000 pengőt, már 120 000 lett az ára, majd 420 000. Aztán ez így ment egyre feljebb! Amikor ismertettem a 200 000 pengős zsír árát, addigra már 920 000 lett egy fél kiló zsír.
– Rendben, fátylat rá! Mentségedre szolgáljon, hogy máig nem felejtetted el.
– Az ember a klasszikusokat megjegyzi – ironizált Kazal.
Forrás: Kalmár Tibor: A nagy nevettetők, Kossuth
