A nagyszerű színész, Hegedüs Gyula megfogadta Korányi Sándor professzor tanácsát…
Éppen az Antónia próbái folytak, amikor Hegedüs Gyulát görcsös köhögési rohamok kínozták.
Elment hát az orvosához, Korányi Sándor professzorhoz, aki eltiltotta a dohányzástól és tengeri levegőt javasolt.
A Vígszínház csak azzal a feltétellel adott szabadságot Hegedüsnek, ha megígéri, hogy a szerepét magával viszi, jól megtanulja és a bemutató előtt öt nappal az első házifőpróbán megjelenik. Miután ezt az ígéretet Hegedüs gondolkodás nélkül megtette, felkereste a portást és a következő komoly beszédet intézte hozzá:
Sándor! Vegye tudomásul, hogy két hétre elutazom Abbáziába. Az igazgató csak azzal a feltétellel adott szabadságot, ha teljes szereptudással érkezem vissza. Ezt hát jegyezze meg magának. itt van a szerep. Tanulja meg.
Átadta neki a szövegkönyvet és feleségével elutazott.
Egy szép napsütéses délelőtt ülnek a tengerparton és sütkéreznek, olvasgatnak. Közben villámló pillantásokat küldenek a szomszéd pad felé, ahol egy idősebb úr szünet nélkül köhög. Hát lehet így olvasni? Végül is felugrik Hegedüs.
– Gyere, Ilonkám, keressünk egy csöndesebb padot.
Ahogy elmennek az őket zavaró úriember előtt, Hegedüs hirtelen felderül.
– Hát maga köhög ennyire, drága professzorom?
Mert Korányi ült a padon, hatalmas füstölgő szivarral a szájában.
– Mondja Hegedüs – szólt szelíden betegéhez –, nincs egy kodeinje?
