Karinthy nem mindig tudott szívből örülni, ha valaki nála sikeresebb színdarabokat írt. Ez alól kivétel volt Harsányi Zsolt, akinek a saját darabjait, de színpadi átdolgozásait is nagy sikerrel játszották. De még őt is megtréfálta, ha sikere volt…
Nevezetesen Mikszáth A Noszty fiú esete Tóth Marival és A vén gazembert. Ugyancsak Harsányi írta Paulini Bélával, az 1945-ben oroszoknak áldozatul esett humoristával, Kodály Háry János-ának a szövegkönyvét is.
Az egyik Harsányi-bemutató után Karinthy meghívta vacsorára Harsányi Zsoltot, hogy viszonozza a színpadi siker után adott bankettet. Felesége, Aranka kitett magáért, kiváló vacsorát hozatott a közeli étteremből, persze hitelbe, s Harsányi kissé pityókásan távozott a harsány röhögésekkel teli, jól sikerült, éjszakába nyúló vacsoráról.
Másnap magához térve kereste vadonatúj zsebkését, kiforgatta a zsebeit, de nem találta. Fölhívta telefonon Karinthyt. Cini vette föl a kagylót és csak hosszas kérlelések után sikerült rávennie apját, ugyan jöjjön már a készülékhez.
– Te vagy az Zsolt? Hát mondhatom nagyszerű volt a tegnap este, amelyik ma reggelig tartott. Gondolom, a kedves vendéglátásunkat akarod megköszönni. Máskor is, szívesen – és tette volna le a kagylót, de ebben Harsányi gyors közbevágása megakadályozta.
– Nem maradt nálatok a zsebkésem?
– Zsebkésed? Vagyis a bicskád!
– Úgy van! Igen. A bicskám.
– Milyen volt az a bicska? Nem sötétszürke, elefántcsontnyelű haránt csíkozással?
– De igen, de igen, tegnapelőtt vettem, ritka darab.
– Van benne egy nagy penge, egy kis kés, egy dugóhúzó, egy kisolló, és a kisebbik penge hegye megcsorbult.
– Ez, ez az, feszegettem vele valamit és rögvest megcsorbult.
– Biztos vagy benne?
– Persze.
– Hát ilyen bicskát én, sajnos, nem találtam – válaszolt Karinthy és gyorsan letette a kagylót.
