Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Anekdota estére – Karinthy Karinthyról című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Anekdota estére – Karinthy Karinthyról

Szerző: / 2012. június 28. csütörtök / Kultúra, Irodalom   

Karinthy Ferenc, mintha tudatosan is vigyázott volna arra, nehogy apja nyomdokaiba lépjen. Nem akart író lenni. Nyelvészetet és olasz nyelvet tanult az egyetemen, életművészetet pedig a mindennapokban. Csakhogy Cini nem csupán zseniális író, hanem kitűnő nyelvész is lett, amit már gyerekként bizonyítani kívánt apjának, Karinthy Frigyesnek.

Karinthy Ferenc: Pályakezdés

Először műfordítással próbálkoztam. Kilencéves voltam, s – nem tudván az addigi átültetésekről – Heine Két gránátosára esett választásom. Mikor elkészültem, átnyújtottam apámnak:

Frankhon felé tart két gránátos,
Orosz fogságban voltak,
S midőn elérték az első német várost,
Szomorú fejeik már lógtak…

– Csakugyan? Már lógtak? – örvendezett apám, amikor idáig ért. Már akkor is érzékeny szerző voltam, tüstént visszavettem a kéziratot.

Ezután eredeti költeményekkel kísérleteztem. Lírám már korán pesszimista irányba fordult; A sír című versem első soraira még emlékszem:

Jobb lesz nékem a csendes halál,
Míg most az élet kínja vár.
jobb lesz nékem a sírban heverészni…

– Parancsolj – adtam oda gőgösen apámnak.

– Pocsék – adta vissza, miután figyelmesen elolvasta.

Mélyen megbántva vonultam el a gyerekszobába, onnan kiáltottam át:

– Értesz is te az irodalomhoz!
 

 

Forrás: Karinthy Ferenc: Pályakezdés, MEK