Károly Amy sok „kalandot” megélt Weöres Sándor mellett…
Károly Amy 1947-ben férjhez ment Weöres Sándorhoz, soha többet nem hagyta magára. Ő is költő, művész ember volt.
„Délután kettőre kell megérkeznem. Süt a nap, csend van, s talán vasárnap. Első emelet. A megsárgult, bizonytalan cédulán két név. Mintha elköltöztek volna, s az új lakó még… De nem. Károlyi Amy ajtót nyit, mosolyog, kedvesen átvezet a szobákon.
– Pécsett ma is legendák keringnek rólad… Mondják, hogy bementél az egyik templomba, hajnaltájban, s különböző félreértések támadtak…
– Részegen történhetett… Ivászat volt az egyik kocsmában, aztán én betévedtem a Ferenciek-templomába. Nem is emlékszem, hogy mit csináltam ott… De utólag mondták, hogy a ministráns gyerek ruháját simogattam és szagolgattam… Bűnügyben kaptam idézést. Ez még a Horthy utolsó évében volt. Úgy akarták feltüntetni, mint kommunistagyanús dolgot. Bűnügyben, vallásgyalázás tárgyában idéztek be. De aztán kimostak… Blaskovich Iván, a nagybátyám és Török rendőrkapitány mosdattak ki a dologból. Vallásgyalázás helyett megúsztam ittasan elkövetett kihágással és öt pengő bírsággal. Egyébként ezért akkor több évi börtön várt volna rám.
– 1947-ben aztán megnősültél… Ez, azt hiszem, életformaváltást jelentett.
– A legteljesebb mértékben. A házasságunk előtt én vidéki lézengő voltam, hol Pécsett, hol pedig Fehérváron vagy Csöngén éltem. Állandó lakásom nem volt. És az élet első fix pontját, a lehorgonyzást, a házasság jelentette és hozta. Feleségemnek köszönhetem, hogy pesti vagyok, és nem kallódom abban a sorsban, ami Juhász Gyulát, Gulyás Pált, Oláh Gábort és annyi más vidéki költőnket sújtotta.
– Károlyi Amy költő és feleség, szellemi társ. Számon tartunk egy közös kötetet, s számtalan együttes szereplést. Ez a lakás itt szinte alkotóműhely.
– Említed a közös alkotóműhelyt… A feleségemmel valóban sokat dolgozunk együtt, s egész csomó olyan közös írásunk is van, amiről nehéz lenne eldönteni, hogy melyikünk is írta…
– Hogyan vélekedik erről Károlyi Amy?
Mosolyog, sokára szólal meg:
– Növényszerű leányka voltam… Valami, aminek gyökere van, és helyhez kötött… És az első kötetemen ez nagyon érződik is. Ez az átható, természeti hang. Mintha megszólalna egy fa, egy fű. Aztán jött a sorsfordulat, ez az élet egyszerre elkezdett robogni. Talán utalhatok egy amerikai írónőre. Hathaway írt egy regényt… Egyébként Shakespeare feleségét hívták így. Ebben a kitűnő kis filozófiai regényben, ami az ő élettörténete, roppant magányos és helyhez kötött leányként indult. De erősen hitte és meg volt győződve, hogy az élet egyszer megindul. Szép képpel illusztrálta. A tenye289. o.rében a vonalak egy mandulaszerű szigetet adtak ki. És meg volt róla győződve, hogy eljut erre a szigetre. Várta, hogy mikor jut el a szigetre. És amikor hirtelen elkezdett az élete robogni, tudta, hogy erre a szigetre jutott. Talán Weöres Sándor volt az én mandula alakú szigetem. Annyi minden történik, hogy annak feltétlenül ki kell hatni az alkotói oeuvre-re.”
Forrás: Bertha Bulcsu: Meztelen király. Interjú W. S.-ral
