Kerouac és William Burroughs sokáig jó barátok voltak. Az 1950-es évek közepe táján kapcsolatuk kezdett megromlani, hatalmas és hosszadalmas bulizásaik egyre másra botrányba fulladtak, főként Kerouac örökös potyázása miatt.
Milyen az, amikor az irodalmi élet jeles képviselői nem képesek változi, és buli számukra az élet? Mindenki tisztában volt vele, hogy Jack Kerouac nagy potyázó volt. Amikor Burroughsnál szállt meg, soha nem fizetett semmiért, ráadásul mindent felzabált, amit csak a Meztelen ebéd szerzőjénél talált, nem egyszer a konyhapadlón ülve, erősen hiányos öltözékben.
1957-re William Burroughs megszakította vele a kapcsolatot. A beatnemzedék két ikonikus figurája több mint egy évtizeden át nem állt szóba egymással. Mindössze egyetlen további találkozásra került sor köztük, 1968-ban, mielőtt Kerouac fellépett öreg cimborája, William F. Buckley Firing Line (Tűzvonal) című televíziós beszélgetőműsorában.
Kerouac szokásához hűen ekkor is részeg volt, úgyhogy Burroghs megpróbálta lebeszélni, hagyja az egészet, ne égesse magát. Kerouac nem hallgatott rá, és sikerült bemutatnia, milyen az, amikor a tehetség nem számít. Hülyét csinált magából az egész ország szeme láttára – Burroghs Meztelen ebédjét emlegetve.
