A Svájcban született filozófus képzett zeneszerző és zenetörténész is volt…
Egyik délelőtt, amikor nála voltam, azt láttam, hogy a küldöncök egymás után hozzák a kottákat, vagy viszik el a már lemásoltakat. Rousseau állva és köntös nélkül fogadta őket. Némelyiknek azt mondta:
– Ennyi lesz – és átvette a pénzt; másokkal így társalgott:
– Mikorra kell?
– Az úrnőm két hét múlva szeretné megkapni.
– Arról szó sem lehet. Tele vagyok munkával. Három hétnél nem lehet kevesebb.
Megkérdeztem tőle, miért pazarolja a tehetségét ilyesmire.
– Mert két Rousseau van. Az egyik gazdag – vagy, ha úgy dönt, az lehetett volna –, szeszélyes, egyéni, csupa ötlet: ő az, akit a nyilvánosság ismer. A másik a megélhetéséért küzd: ő az, akit most látsz – felelte.
Lejegyezte: J. H. Bernadin de Saint-Pierre (1737-1814), francia író
