Ismert, hogy Ernest Hemingway nem rajongott, pályatársaiért, azaz az irodalmi élet szereplőiért. Több anekdota is megmaradt, melyek szerint becsmérlően, vagy önmagát magasztalóan nyilatkozott kollégáiról. Írói féltékenysége úton-útfélen megnyilvánult, még az Afrikai vadásznapló című művében is.
– …Azelőtt, a shambában, járt a Querschnitt. Ettől úgy érezte az ember, hogy egy ragyogó embercsoport része, hogy hozzájuk tartozik. Olyan emberekhez, akikkel szeretne találkozni, ha azokkal találkozna, akikkel találkozni akar. Ismeri mindegyiket? Biztosan ismeri őket.
– Néhányat – mondtam. – Néhányat ismertem Párizsban. Néhányat Berlinben.
Nem akartam lerombolni semmit benne, s ezért nem elemeztem azokat a ragyogó embereket.
– Csodálatosak – mondtam hazugul.
– Irigylem, hogy ismeri őket – mondta. – És mondja, ki a legnagyobb író Amerikában?
– A férjem – mondta a feleségem.
Forrás: Ernest Hemingway: Afrikai vadásznapló
