Keyserling gróf, a szász választófejedelem, volt oroszországi nagykövet sokszor megfordult Lipcsében, magával hozta Goldberget, hogy Bachtól zenét tanuljon.
A gróf gyakran betegeskedett, és nem tudott aludni. Ilyenkor a fiatal Goldberg, aki vele lakott, egész éjjel a szomszéd szobában csembalózott neki. A gróf egyszer azt mondta Bachnak, hogy valami szelíd, lélekemelő zenére vágyik, amelytől felvidul virrasztás közben.
Bach úgy gondolta, erre a variáció a legalkalmasabb, melyet az alapharmónia változatlansága miatt addig hálátlan műfajnak tartott. De ahogy ez idő tájt írott művei mintapéldái az általa választott zenei formának, ez is ilyen lett. Sőt az egyetlen variációsorozat*, amely tőle ránk maradt. A gróf ezután csak mint „az én variációim”-at emlegette. Sose fáradt bele a hallgatásába, és ahányszor álmatlanság gyötörte, így szólt: „Kedves Goldberg, játszd el az egyik variációmat!”
Bach egyetlen művéért sem részesült ehhez hasonló díjazásban – a gróf egy aranyserleget adott neki, benne száz Lajos-arannyal.
*Bach műve Goldberg-variációk (BWV 988) néven vált híressé.
