A francia romantika egyik kiemelkedő alakja, Alphonse de Lamartine különös hóborttal bírt: állandóan sétálva vagy lovagolva írta költeményeit, ám olvasni soha nem olvasta el őket…
Mihelyt néhány versszak készen volt, azonnal nyomdába küldte, azután tovább nem törődött vele. Nyomtatásban sohasem olvasta el verseit.
Egyszer a költő feleségének annyira megtetszett Lamartine egyik verse, hogy arra kérte férjét, olvassa el ő is még egyszer.
A hitvesi kérésére Lamartine így válaszolt:
– Azért írok verseket, hogy pénzt keressek velük, drágám. De hogy el is olvassam ezeket az unalmas, szenvelgő írásokat, azért senki sem fizet!
