Victor Hugót hiába bízta meg egy fontos pozícióval Alphonse de Lamartine…
Alphonse de Lamartine egy ablakmélyedésbe vont:
– Nem elöljáróságot szeretnénk önre bízni – folytatta –, hanem miniszteri tárcát. Victor Hugo a Köztársaság oktatásügyi minisztere! … Hiszen maga is mondja, hogy republikánus!
– Republikánus… elméletben. De gyakorlatban tegnap Franciaország főrendje voltam, a régensség mellett álltam ki, és mivel a Köztársaságot korainak tartom, ma is a régensség mellett leszek.
– A nemzetek felette állnak a dinasztiának – vágott vissza Lamartine –, én is királypárti voltam…
– Ön képviselő volt, önt a nép választotta meg, én főrend voltam, akit a király nevezett ki.
– A király, amikor önt az alkotmány értelmében olyan kategóriába sorolta, amelyből a Főrendiház tagjai kerülnek ki, csak a főrendi méltóságot és önmagát tisztelte meg.
– Köszönöm – válaszoltam –, de ön kívülről látja a dolgokat, én pedig a lelkiismeretem mélyére pillantok.
Forrás: Victor Hugo: Ezt láttam. 1848 A februári napok
