Kosztolányi és Karinthy híresen elválaszthatatlan barátságban voltak. Mindketten féltek az öregségtől. Mindketten erős öngúnnyal beszéltek a csúnya vénségről. Éppen ezért mindketten humorosan beszéltek róla.
Kitaláltak egy játékot, amelyben ők ketten: „az öreg Kosztolányi” és „az öreg Karinthy” bárgyún beszélgetnek egymással.
Később jártak – legszívesebben kettesben – vidéki városokba előadásokat tartani. Együtt mókázták végig a vonatutakat, s az előadások utáni éjszakákat. Az utasok ráadást kaptak abból, ami a pódiumon nem hangzott el.
Volt egy közösen kiszínezett, elképzelt mulattató jelenetük, közös utazásaikkal kapcsolatban, Szegedi vérmatiné címen. Azt játszották, hogy a szegedi vérmatinén kettőjüket felkoncolja a közönség, miközben mindenki azt dúdolja: öreg vér, nem vér...
Kosztolányit a sokszor ismételt versek, Karinthyt pedig a még többször ismételt humoros jelenetekkel tarkított előadások miatt.
