Hiába, Krúdy nagyon tudott élni. A nagy lakmározások, ínyenc falatozások leírásának mestere többnyire ott ebédelt, ahol az ebédidő érte. A húszas évek végén egész sor törzshelye volt, ahová kettő és három óra között betért, négykor távozott. És mint főúr hazaszállíttatott.
A Szindbád írója szerette maga tapasztalni, miről is esik szó regényeiben. Krúdy Gyula a tarka abroszos söntésekben fogyasztotta el kedvenc falatjait, amiket az ismerős szakácsok és szakácsnők az ismerős éthordókkal küldtek ki számára.
És amikor négy órakor kilépett a véletlenül soron lévő étterem, kocsma, vendéglő, serház ajtaján, megszokott konflissal, azaz kétfogatú hintóval – csodával határos módon – mindig ott várta a járda szélén.
Eláruljuk ennek a szindbádi varázslatnak a titkát.
Krúdy konflisának „standja” a Ferenciek terén volt. A pesti konflis kocsisok, régi szokás szerint, sűrűn be-betértek egy-egy pohár sörre valamelyik söntésbe. Így történt, hogy Krúdy Gyulát szinte minden valamirevaló kocsis ismerte, sőt szinte barátjának tartotta. Mármost, amelyik meglátta, teszem azt a Metropole-ban, továbbadta a hírt kollégáinak:
– Krúdy író úr a Metropole-ban ebédel…!
A tisztaszívű kocsisok pedig tudták dolgukat, legyen szó bármilyen zsírosnak ígérkező fuvarról, esküvőről, akármiről, valamelyikük négy órakor odaállott Krúdy tanyája elé. Ő pedig, mint egy főúr kegyesen hazautazott.
