Kellér Dezső a legnehezebb helyzetben is megállta a helyét…
Kellér Dezső 1944 nyarán, Mátészalka mellett a 103-as vasútépítő munkásszázad Legény a talpfán címen zenés műsort rendezett, melyet a rájuk ügyelő keret is végignézett.
Másnap éppen homokot planírozott a töltésen, amikor a munkát irányító tizedes ráordított:
– Kellér, hozzám!
Kellér, ásójával együtt, elé vágódott:
– Parancs!
A tizedes végigmérte, majd így szólt:
– Mondja csak, tényleg maga írta azt a gyönyörű magyar nótát, hogy Szeretem a kertet, mely a házad körül virul?
– Tizedes úrnak alázatosan jelentem, igenis, én!
– Hát nem akadt erre egy keresztény.
Forrás: Kalmár Tibor: Mulattam és mulattattam
