Liszt Ferenc a XIX. század egyik legjelentősebb romantikus zeneszerzője, és minden idők egyik legnagyobb hatású zongoristája. Alkotói évei alatt többször kikezdték őt, mellőzve zenei munkáját. Amire ő művészi tehetségében és emberi nagyságában való hittel reagált.
Általában azonban nem a művek kavalitását kérdőjelezték meg, sokkal inkább a Liszttel szemben táplált előítéletek táplálják ezeket a kirohanásokat. Liszt művészetével kapcsolatban ritkák az elemző (különösen vele szimpatizáló) írások.
Egyszer egy fiatal zeneszerző megmutatta egy művét Liszt Ferencnek, hogy a mester mondja meg róla a véleményét. Liszt Ferenc tanulmányozta a művet, és amikor néhány hét múlva újra elment hozzá a zeneszerző, így szólt:
– Kedves fiatal barátom, a művében gyönyörű és új részletek találhatók.
A fiatalember meg akarta köszönni a mesternek a bírálatot, de az torkába folytotta a szót:
– Csak az a baj, hogy amelyik részlet gyönyörű, az nem új, és amelyik új, az nem gyönyörű.
