Mátyás király nagyon ragaszkodott a macskájához…
Mátyás királynak egy olyan macskája volt, amely gyertyát tartott az asztalnál, míg a király vacsorázott.
A király nem győzte dicsérni macskáját. Markalf azonban nem állhatta szó nélkül a dolgot, s egyszer azt mondotta a királynak:
— Tudja-e, Felséged, milyen a macska? Úsi szokását egyik sem hagyja el.
— Mit beszélsz te, Markalf?
— Azt, hogy ez is csak olyan macska, mint a többi.
Ha akarom, úgy elhajíttatom vele a gyertyát, mintha nála sem lett volna.
— No, azt szeretném látni — felelte a király.
Markalf valahonnan előkerített néhány egeret, s mikor javában folyt a vacsora, eleresztette az egyiket. A macska fülét hegyezve nézte. Erre eleresztette Markalf a második, majd a harmadik egeret. A macskának sem kellett több, aló vesd el magad, elhajította a gyertyát, utána ugrott az egérnek, elfogta, s nagy morogva visszaült vele az asztalra.
Az urak úgy kacagtak, hogy a ház is zengett belé. Vacsora után kérdi egyik a másikat:
— Vájjon bolond-e ez a Markalf?
— Nem bolond az magának, csak másnak. Éppen ilyen kell ide a király mulatságára.
