Egy talján lantos Mátyást dicsőítő énekeket dalolt, s nemcsak hősiességét, okosságát és műveltségét, hanem szépségét is magasztalta…
Magas termetűnek, széles vállúnak, hollószín hajúnak, cseresznyeajkúnak föstette.
És tartotta a markát.
Mátyás király hiú volt ugyan, de nem ostoba.
– Sok szépet adtál elő rólam, s ha mindaz beteljesül, amit zengtél, megjutalmazlak. Csak várd ki türelmesen, amíg hatalmas termetű leszek, fekete hajú és széles vállú. Máskülönben a gúnyolódókat, ha nem is büntetem meg, meg sem szoktam jutalmazni!
