Mikszáth kedvelte a köszöntőket, saját köszöntése azonban gondot okozott számára… Ezt az anekdotáját jubileuma idején mesélte.
– Lassacskán rajtakaptam magamat, hogy vénülök. Kapok egy levelet egy előkelő hölgytől, hogy ő a jubileum alkalmából személyesen meg akar látogatni engem: mikor leszek otthon? No – gondolom magamban –, erre most az lenne a felelet, hogy azonnal fekete kabátot öltsék és az illető hölgyet én látogassam meg. De a vén kor restsége rám szakadt. És ahelyett, hogy elmentem volna, én is levelet írtam, körülbelül következőképpen:
„Nagyságos asszonyom, végtelenül lekötelezettnek érzem magamat szíves levelétől s tudom is, hogy nekem kellene most Nagyságodat meglátogatni; igen ám, deákkor én az én jubileumom egyik díszétől, fényétől elesem, mert nem mondhatom el dicsekedéssel, hogy Nagyságod engem ebből az alkalomból látogatásával megtisztelt. Nagy örömmel várom tehát bármely nap. Méltóztassék arra gondolni, hogy Deák Ferenc temetésének az adta meg a különös díszességet, hogy Erzsébet királyné odament a koporsójához, ellenben, ha a koporsót küldték volna el Erzsébet királynéhoz, abban ugyan semmi megtiszteltetés Deákra nézve nem lett volna.”
Forrás: Szabó Endre: Cigányvilág
