Egy 1897. augusztusi estén Mahler alig várta már, hogy hét óra legyen, és megkezdhesse első bécsi Ring-sorozatát. Olyan izgatott volt, mint egy gyerek karácsony előtt.
Gustav Mahler a Rajna kincse utolsó jelenetében megadta a jelet a sorsdöntő üstdobpergésre – de semmi nem történt. Felnézett és azt látta, hogy az ütőhangszeres nincs a helyén.
Az előadás után megtudta, hogy az illető Bécs egyik külvárosában lakik, és hazament az utolsó vonattal. Még akkor éjjel táviratot küldött neki, és berendelte másnap reggelre. Amikor megjelent, dühödten rátámadt a szerencsétlenre.
A timpanis azzal védekezett, hogy a fizetése nem engedi meg, hogy Bécs belterületén éljen a feleségével és a gyerekével. Mahler ott helyben eldöntötte, hogy felemeli a zenekari tagok fizetését, még akkor is, ha kevesebb jut díszletre és jelmezre.
