Molnár Ferenc nem szerette az életrajzokat. Pontosabban azokat az életrajzírókat, akik az ő életéről akartak feljegyzéseket gyűjteni. Volt valami, ami viszont igazán érdekelte.
Ha Molnár Ferencet felkereste valaki, és adatokat kért pályájára vonatkozólag, rendszerint elzárkózott minden felvilágosítás elől. Volt életrajzíró-jelölt, aki erre szerényen visszahúzódott, de volt, aki erőszakoskodott.
– Mester – próbált érvelni egy elszánt színházi biográfus -, ha néhány hiányzó adattal kiegészíthetem az anyagomat, olyan gyönyörűen megírom az életét, hogy öröme telik majd benne.
Molnár elkomolyodva bólintott egyet.
– Idehallgasson, barátom! – mondta határozottan megveregetve a jelentkező vállát. – Engem egyáltalán nem érdekel, hogy eddig mi történt velem Ha örömet akar nekem szerezni, azt írja meg, hogy ezután mi lesz…
