Molnár Ferenc időnként szembesült az évek múlásával…
Az anekdotát Molnár Ferenc mesélte a Színházi Élet riporterének.
>>Visszatérve a régi darabok felújításának örökké aktuális kérdésére, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a „leporolásnál” nagyon kell vigyázni.
Velem például megtörtén, hogy egyik régi darabomat műsorra tűzték, mire kicsit kijavítottam a szöveget. Néhány szó vagy mondat volt az egész. Így például fiaker helyett taxit írtam és ahol hosszú, hullámos haja volt a húsnőnek, azt – megrövidítettem. Egy mondatot azonban elfelejtettem kijavítani. Ez a mondat így kezdődött:
„Egy negyvenötéves öregúr…”
És nem jutott eszembe, hogy azok az idők rég elmúltak, amikor negyvenötéves korában „öreg úr” volt az ember. Ma negyvenötéves korában nem „öreg” az ember. Hála Istennek.<<
