Munkácsy bizonytalan volt festményét illetően...
Munkácsy Mihály (1844-1900) festőművész önarckép nyomata (Fotó: Nemzeti Múzeum/Europeana.eu)
A Krisztus Pilátus előtt úgy készült, mint valami huszadik századi szuperprodukció; a producer részt vett a téma kiválasztásában, kidolgozásában és megvalósításában is: ő teremtette elő a modelleket, a kosztümöket, a drapériákat; ha kellett, kitömött lovat szerzett, ha kellett, fényképészt hívott, aki a Mester által beállított élőképeket üveglemezre rögzítette. Sedelmeyer így számolt be emlékirataiban a nagy kép születésének körülményeiről:
„1880 tavaszán egy este Munkácsyval üldögéltem, beszélgettünk. A Mester elmondta, hogy a történelem egy drámai eseményét szeretné megfesteni, mint például az orléans-i szűz vagy I. Károly angol király kivégzését. Egyszóval tehát egy hős halálát, egy mártírét. Hirtelen az jutott eszembe, miért nem választjuk (sic!) rögtön minden idők legnagyobb mártírját, aki az egész emberiségért halt meg: Krisztust, az istenembert. Munkácsy meghökkent: De hiszen ez egy újabb szentkép lenne, amelyet már ezerszámra festettek! Mi újat lehet még ebben a tárgyban mondani?”
Az impresszárió már tudta a megoldást: ő a straussi, a renani irodalmi mintát szerette volna a Mester vásznán viszontlátni.
Forrás: Lipp Tamás: A sátán körzője, Liget Műhely Alapítvány, MEK.OSZK
