Réthy Mihály jól lóvá tette kollégáit a Nemzeti Színházban…
Réthy Mihály telebeszélte a hiszékeny Sántha Tóni fejét, hogy Szigeti József a vakáció alatt tökéletesen megsiketült.
Persze, a vén gonosztevő ugyanezt hitette el Sántháról Szigetivel. Mikor aztán augusztus végén belép a színház udvarára Sántha, Szigeti megereszti a maga rettenetes hangját s ráköszönti a „jó reggelt” a megdöbbent Tónira.
— No, nem hiába siket szegény, úgy ordít, mintha mindenki siket volna — gondolta magában Sántha Tóni.
Azzal felelt neki a legmagasabb kappanhangon, hogy csak úgy zengett bele a Griff-kocsma oldala. Mikor aztán kigyöngyözött mind a kettőnek a homlokán a veríték a szívélyes társalgásban, közbeszólt Benkő:
— Melyiketek süket voltaképen?
— Én nem — mondja Sántha —, hanem a Józsi.
Már akkor Réthy valahol a Zrínyi körül járt, nem óhajtván a „két süketek” legkevésbbé sem megtisztelő nyilatkozatait hallani.
— Süket a vakapád, de nem én…
*Az anekdota Váradi Antal színészhistóriáiból (1922) szerepelt, de Fáy András emlékirataiban Erdődy Lajos bihari birtokosról is olvasható hasonló.
