1761. október 2-án hunyt el Mikes Kelemen író, műfordító, a 18. századi magyar prózairodalom legnagyobb alakja. Mikes több mint négy évtizedet töltött száműzetésben Rodostóban, ahol a bujdosók életéről és saját honvágyáról írt levelei a magyar próza klasszikus művévé váltak.
„A szívbéli szeretet nagyobb a gazdagságnál; nemcsak a gazdag házaknál lakik a jó házasság.”
Mikes Kelemen élete végéig hű maradt II. Rákóczi Ferenchez. Követte Lengyelországba, majd Franciaországba, végül 1717-ben a török szultán meghívására Törökországba utaztak. Rodostóban megszületett a magyar próza egyik máig meghatározó műve, a Törökországi levelek.
Mikes Kelemen 1761. október 2-án halt meg Rodostóban, ahol élete utolsó négy évtizedét száműzetésben töltötte. A 18. századi magyar próza egyik legjelentősebb alakja nem önszántából lett emigráns: II. Rákóczi Ferenc hűséges kísérőjeként előbb Lengyelországba, majd Franciaországba, végül az Oszmán Birodalomba követte a fejedelmet.
Mikes pontos születési dátuma nem ismert, valószínűleg 1690 augusztusában született Zágonban, régi székely nemesi családban. Református családból származott, gyermekkorában azonban áttért a katolikus hitre. A kolozsvári jezsuitáknál tanult, majd 1707-ben egyik nagybátyja ajánlására II. Rákóczi Ferenc udvarába került. Előbb apródként, később bejáróként szolgált a fejedelem mellett, közben pedig műveltségét is tovább gyarapította. Az udvarban ismerkedett meg alaposabban a francia irodalommal, amely későbbi írói munkásságára is jelentős hatással volt.
A fejedelem mellett mindhalálig
A szabadságharc bukása után Rákóczi külföldre kényszerült. Mikes 1711-ben követte Lengyelországba, majd Franciaországba, végül 1717-ben az Oszmán Birodalomba. A bujdosók a török szultán meghívására érkeztek, és Gallipoliban szálltak partra. Abban bíztak, hogy az európai politikai helyzet változása egyszer lehetővé teszi hazatérésüket, ám ezek a remények hamar szertefoszlottak.
1720-ban a szultán Rodostót jelölte ki a magyar bujdosók lakhelyéül. Mikes ettől kezdve – egy rövid megszakítástól eltekintve – ott élt egészen haláláig. Több mint négy évtizedet töltött távol hazájától, miközben állandóan vágyott a hazatérésre. Amikor lehetősége lett volna kegyelmet kérni, nem hagyta el Rákóczit. Később, a fejedelem halála után Mária Teréziához is fordult hazatérésének engedélyéért, de kérelmét elutasították.
„Édes néném” levelei
Mikes 1717-ben kezdett naplót írni, ám hamarosan sajátos irodalmi formát választott: gondolatait fiktív levelekben fogalmazta meg. Az 1758-ig született 207 levél címzettje az általa megalkotott „édes néném” lett. A levelekben a rodostói száműzöttek mindennapjairól, a honvágyról, a bujdosók sorsáról és saját érzéseiről is beszámolt.
A Törökországi levelek nem egyszerű történelmi dokumentumok. Mikes személyes hangja, humora, megfigyelőképessége és természetes prózája révén a száműzetés mindennapjai irodalmi élménnyé váltak. A francia irodalom hatása mellett sajátos, közvetlen stílusa is hozzájárult ahhoz, hogy műve a magyar próza egyik klasszikusává vált.
„Mi szép dolog, mikor az embernek minden gazdagsága csak egy ágy, egy láda és egy asztal! Látja kéd, mindezek nem adnak nagy gondot. Mikor pedig sokja vagyon, a gond is nagyobb. Mit tehetünk rólla, hogy többem nincsen.” (Mikes Kelemen: Törökországi levelek)
Rákóczi 1735-ös halála után Mikes egy ideig a fejedelem fia, Rákóczi József udvartartásához tartozott, majd annak halálát követően egyre inkább az írásba menekült. Francia vallási és szépirodalmi műveket dolgozott át, ezek közül az egyik legismertebb a Mulatságos napok, amely egy rokokó novellafüzér átdolgozása.
„De azt elhiszi-é kéd, hogy nehezen szokhatom ehez az országhoz? Való, a törökök bennünket szeretnek, semmi fogyatkozásunk nincsen, senkinek semmi bántódása nincsen, de az idegen nemzetnek nehéz itt, mert semmi ismeretséget, barátságot nem tehet. Ez a nemzet a keresztényt nem utálja, de megveti. Azt nem kell várni, hogy valaki a házához hijjon bennünket. Bizony nincsen is az a nagyravágyódásom, hogy valaki magához hijjon; mert ugyanis miért? ott ád egy pipa dohányt, egy findsa kávét, azután, egy-két szó után, a hosszú hallgatás; mikor pedig a füstölőt előhozzák, már az arra való, hogy el kell vakarodni a háztól. Azt ugyan talán meg lehetne kérdezni a gazdától, hogy: mint vannak a kéd gyermekei? – de azt kérdezni, hogy: mint vagyon a kéd felesége? azt nem jovallom senkinek, mert botokkal kisérnék ki a házból. Itt a gazdasszonyról nem is kell emlékezni, mintha asszony sem volna a világon.” (Mikes Kelemen: Mikes Kelemen törökországi levelei)
1758-ban Mikes lett a rodostói magyar kolónia vezetője. Utolsó ismert levelét is ebben az időszakban írta. 1759-ben engedélyt kapott arra, hogy családtagjaival levelezzen, és kézirataiból is hazaküldött egyet.
Mikes Kelemen 1761. október 2-án, pestisben halt meg Rodostóban.
Levelei csak évtizedekkel később kerültek szélesebb körben a magyar olvasók elé: 1794-ben Szombathelyen jelentek meg először nyomtatásban, valódi irodalmi jelentőségüket azonban a 19. században ismerték fel. Toldy Ferenc támogatásával az 1861-es második kiadás már a magyar irodalom klasszikusai közé emelte a Törökországi leveleket.
