Bajor Gizi, a 20. századi magyar színjátszás egyik legmeghatározóbb alakja már gyermekként is a színházról álmodozott, édesapja azonban nehezen fogadta el lánya választását. Még cikket is ír róla, a színésznő meg lejegyezte a történetet…
»… Apám amikor beletörődött abba, hogy színésznő és a Nemzeti Színház tagja lettem, valamelyik újság megkérte, nyilatkozzék hogyan lépett a lánya erre a pályára. Apám nem szerette a színház körül való mókázást, de megírta az interjút. Tündöklő humorának tökéletes képe ez. Részletesen elmesélte benne saját életrajzát, elmondta, hogy 1849-ben, emigrációban született. Apja Bem vezérkari főnöke volt, ő maga Németországban végezte tanulmányait, bányamérnök lett, satöbbi, satöbbi. Végre Magyarországra került. Egyszer elment a Nemzeti Színházba, végignézte az előadást, és azt mondta: „Ejnye, ejnye, itt nemsokára új naivára lesz szükség.” A cikket úgy fejezte be: „Miután ezt megállapíthattam, megházasodtam és szállíthattam a színháznak egy naivát.”«
Forrás: Bayor Gizi: Önéletrajz töredék
