Nagy Endre hihetetlen könnyedséggel tudott az aktuális kényes kérdéseken tréfálkozni, a Nyugatban kortársairól is kissé cinikus szeretettel anekdotázott.
Móricz Zsigmond biztosan emlékezni fog rá, hogy amikor a «Szép asszony kocsisá»-ról beszélgettünk, kristályszínű furfangjával hunyorgatva mondta:
– Megmutattam, hogy ha a színházban «olyasmi» kell, tudok én «olyasmi»-t is csinálni! Most megmutattam!
Nehéz, nagy csönd felelt rá. Gellért Oszkár olyan mélyet szippantott a szivarján, hogy ugyancsak munkájába került, amíg kiköhögte a füstjét. Én pedig nyeltem egy nagyot. Három feltörekvő anekdótámat nyeltem le. Most már elmondom mind a hármat; ítéljék meg, hogy nem lett volna-e kár, ha nyomtalanul veszni hagyom őket a szikkadó pusztában: emlékezetemben. (Folyt köv.)
Forrás: Nagy Endre: Nehéz a giccs!, Nyugat, 1929
