Ruttkai Éva arca inkább a felszabadult vidámságot tudja kifejezni, s nem a „szupernőstény” mágikus vonzását…
Még nem ismerték egymást, de Latinovits már arról írt, hogy a színésznőben sokkal több ösztönösség van.
Hogy mennyire nem démon-színésznő Ruttkai, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az Éjfélkor táncos-montázsa: megszépül a piruettek játékában a színpadi tánc során. És még valami: itt is „rajtakapható”, megfejthető Ruttkai filmszínésznői-titka: robbanékony, nyugtalan dinamizmusa nem tűri a hosszú snitteket, vele együtt kell mozognia a kamerának is.
Érdekes Latinovits Zoltán – aki a film megjelenésének idején filmkritikákat is írogatott – 1957-ben írt véleménye az Éjfélkor-ról:
„Minden elismerés megilleti a nagyszerű színészeket. Elsősorban Ruttkai Évát, aki a szerelmes, józan forró és hideg, lányos és asszonyi érzéseket differenciáltan, nagyon igazul és életszerűen sűríti a balett-táncos lány alakjában…”.
Forrás: Gábor Júlia – Szigethy Gábor: Álomszínészpár
