A nyelvvédelem – különösen a XIX. század elejétől kezdve – állandó program volt Magyarországon, s aki tehette, megbírálta a nyelvrontókat. Különösen a nyelvszennyezőket idézték és emeltek ellenük hangot a vicclapok.
Amióta a magyarok bejöttek a Kárpát-medencébe, a magyar nyelv védelme mindig napirendi kérdés volt. Egyszerűen azért, mert a szláv, a germán és a latin nyelvek környezetében ez a semmi máshoz nem hasonlítható nyelv örökös változtatási és befolyásolási veszélynek volt kitéve.
A nyelvvédelem állandó program volt, s aki tehette, megbírálta a nyelvrontókat. Különösen ingerlő volt a túlzott idegen szó használása, úgy vélték, hogy nyelvszennyezés árulkodik arról, hogy félműveltek, fontoskodók, finnyáskodók.
A Bolond Miska vicclap úgy harcolt a nyelvszennyezés ellen, hogy a viccek közé beragasztott idézeteket is – a kipécézett szövegekből. Akkoriban a humoreszkekkel teli vicclapok feladatuknak tekintették a magyar nyelv ápolását, szórakoztató tanítását. Zsedényi Ede képviselő parlamenti beszédéből, viccként – mintha csak egy mai irodalomkritikai művet olvasna az ember… – ezt idézték:
„A delegáltak projektumában leendő votumadáskor a constitutivkomité majoritása minoritásban fog maradni.”
Forrás: Anekdota kincstár
