Pablo Picasso a XX. század festészetének legnagyobb hatású egyénisége, 160 cm magassága ellenére óriásnak, sokan csodának tartották mind a tehetségét, mind emberi nagyságát. Hogy ő hitt-e a csodákban?
Különleges vitalitása és intelligenciája, karizmatikus egyénisége miatt vagy szerették vagy utálták. Úgy élt, ahogy élni akart, azt festette, amit csak ő látott – az emberiség két arcát. Volt nagyon szegény, szegény, gazdag és nagyon gazdag.
Mi volt Pablo Picasso titka? Az hogy főúri módon viselte a szegénységet, hogy nagyvonalúan arcátlan volt, fájdalmasan vidám és szélsőségesen spanyol, vagy a végletekig exhibicionista. Nem tudott élni szerelem nélkül, de az igazi, a mindent elsöprő, legnagyobb szerelme, a festészet volt, ahogy ő nevezte: a csoda.
Egyszer megkérdezték tőle, hogy hisz-e a csodákban.
– Hiszek bizony! – válaszolta Picasso magabiztosan.
– Ha szabad megkérdeznem, mióta hívő?
– Amióta tudom, hogy Utrillo kétezer képet festett egész élete alatt, s ez a szám a halála után már négyezerre fölszaporodott.
