Puccini saját bevallása szerint szenvedélyes vadász volt: vadászott szárcsára, kiváló operalibrettókra – és nőkre. És mivel elbűvölő, szeretetre méltó ember és neves zeneszerző volt, ő sem volt közömbös a nők számára. Kalandjainak híre megelőzte őt.
Egy alkalommal Bécsben Giacomo Puccinit reggelizés közben zavarta meg a telefon a szállodai szobájában, és a portás jelentkezett:
– Egy hölgy keresi önt, uram.
– Hogy hívják a hölgyet?
– Nem mondott nevet.
– És csinos?
– Szóval felküldjem?
És valóban egy bájos, kifejezetten szép, fiatal, hirtelenszőke, kékszemű, nagyszerű alakú lány állt előtte. Nem szólt egy szót sem, csak igézően mosolygott.
Puccini zavarában – szokása szerint – köhintett néhányat, és ekkor vette csak észre, hogy pizsamában van, még a házikabátját sem vette fel. Gyorsan átment a hálószobába, gondos válogatás után elegánsan felöltözött, visszament a másik szobába – és ott állt a fiatal lány anyaszült meztelenül. Mire zavartan köhintett, de csak nagyon halkan…
