Nem volt titok, hogy Rejtő Jenő hasonlított a regényeiben megjelenő figurákhoz, vidám, jó humorú ember volt, aki a társaság csöndes tagjaként egyszer-egyszer szólt csak bele a beszélgetésbe, ám akkor mindenki dőlt a nevetéstől.
Rejtő Jenő sokat tanult Heltaitól is, Karinthytól is, akik szívélyes lelki barátai is voltak és nagyra is tartották egészen sajátos humorát.
Egyszer Rejtő elé odapattant egy izgatott férfiú a pesti körúton:
– Meg tudná mondani, kérem, hogyan jutok leggyorsabban a rendőrségre?
– Nagyon könnyen! – válaszolta a mókára mindig kész író. – Csak be kell törnie a legközelebbi ékszerbolt kirakatát, és perceken belül a kapitányságon lesz.
