Charles Dickens, a híres angol író élete során nemcsak babonás volt, de tisztaságmániás és kényszeres rámoló is…
Lehet, hogy Bob Cratchit, a Karácsonyi ének hőse kénytelen volt lehangoló körülmények között, egy szűk, zsúfolt helyiségben dolgozni, teremtője viszont korántsem.
Maga Dickens mániákus bútorrendezgető hírében állt, és nem is lett volna hajlandó olyan helyen írni, ahol nem állnak glédában a székek és az asztalok. Hátborzongató, de emlékezett minden helyiség berendezésére, és ha úgy hozta a kedve, órákat volt képes eltölteni a bútorok ide-oda huzigálásával.
Ha vendégként időzött egy magánháznál vagy épp egy elegáns hotelben, mindig az volt az első dolga, hogy addig variálta a szobája berendezését, amíg az meg nem felelt belsőépítészeti elképzeléseinek.
