„De mondd, ki ezt olvasod, miért mented te is veszett fejsze nyelét, miért kapaszkodol kétségbeesetten a tegnapba, a múlt hétbe, a tavalyba?” 210 éve született Charles Dickens angol író, a Viktoriánus-kor egyik legkiemelkedőbb angol írója.
Charles Dickens jómódú családban született 1812. február 7-én a Portsmouth melletti Landportban. Korai évei nyugalomban teltek, sokat olvasott, különösen a pikareszk regényeket kedvelte. 1824-ben, 12 korában azonban apja, haditengerészet pénztárának kissé bohókás és meggondolatlan tisztviselője eladósodott és börtönbe került.
A gyermek Charles arra kényszerült, hogy éhbérért piszkos és fárasztó munkát végezzen egy cipőpaszta (fénymáz) üzemben. Az itt szerzett keserű tapasztalatok, a nyomor későbbi írásai szempontjából meghatározó élmények voltak. A gyermekkori trauma későbbi írói pályáján jól hasznosult, fogékonnyá vált a szegények szenvedései iránt, mély együttérzéssel ábrázolta a kifosztott, elnyomott gyermekek életét. Pár évvel később, miután a család helyzete jobbra fordult, elhagyhatta a műhelyt. Újságíróskodni kezdett, és hamar kiderült, hogy kitűnő érzéke van az íráshoz.
„Akik hideg közönnyel a szegény emberek haláláról úgy beszélnek, hogy a halottnak csak jó, mert megszabadult szenvedéseitől, a családnak jó, mert megszabadultak egy nehéz tehertől – mondhatom akik így beszélnek azoknak fogalmuk sincs róla, milyen fájdalommal jár az ilyen veszteség. Egy néma, gyöngéd, szerető tekintet, amikor minden szem hidegen fordul el tőlünk, az a tudat, hogy van mellettünk egy emberi lény, aki szeret bennünket és velünk érez, amikor a többiek mind elhagytak már, legnagyobb szomorúságunkban is olyan vigasz, olyan támasz, olyan megnyugtatás, amit nem lehet sem pénzzel megvásárolni, sem erőszakkal megszerezni.” (Charles Dickens: Twist Olivér)
Apja szabadulása után egy magániskolában folytatta tanulmányait, majd egy ügyvédi iroda gyakornoka lett. Belekóstolt a színészetbe, majd parlamenti riporternek szegődött a Morning Chronicle-hoz. Közben Boz álnéven rövid írásai, esszéi jelentek meg különböző lapokban, ezeket kötetben is kiadták. 1836-ban megbízták, hogy egy neves karikaturista képei alá kísérőszövegeket írjon, s így született meg első nagy sikere, A Pickwick Klub, a korabeli Anglia szeretetteljes torzképe. Ebben az évben megnősült, a házasságból tíz gyermek született.
Huszonnégy éves volt, mikor egy kiadó felkereste. A kiadónak ugyanis maradt egy tucat képe, mivel a hozzá tervezett könyv írója hirtelen meghalt. A fiatal és népszerű újságírót kérték fel, hogy találjon ki a képekhez valami érdekes történetet. Így született meg Dickens első regénye, a Pickwick Klub, amellyel azonnal nagy elismerést szerzett magának.
Regényeinek köszönhetően rövid időn belül a polgárság kedvence lett. Tulajdonképpen ő fedezte fel az irodalom számára a nyomort, a külvárosokat, a kispolgári otthonokat, az elhagyott gyermekeket, az ostoba és embertelen iskolákat, lelencházakat, árvaházakat és mindezek körében a különcebbnél különcebb, bogaras alakokat. Ebbe a világba kalauzolja az olvasót a Copperfiel Dávid, illetve a Twist Olivér című két legsikeresebb regénye is. De Dickens gyakran ír a polgári világ másik végéről, a tőkés, rideg szívű üzletemberekről is. Jó példa erre a Karácsonyi ének c. nagyon szép meséje.
Dickens pályája felfelé ívelt, sorra jelentek meg regényei. Elsőként a Twist Olivér, a XIX. századi angol szegények és megalázottak birodalmának panorámája, amelyből számos filmfeldolgozás is készült. Majd következett a Nicholas Nickleby élete és kalandjai, a Ritkaságok régi boltja, s az első korszakot lezáró Martin Chuzzlewit.
1836-ban megnősült, a házasságból tíz gyermekük született. Közben újságíróként is tovább dolgozik, három újság munkatársa. 1841-ben ellátogatott Amerikába, ahol ovációval fogadták, de sérelmezték, hogy kiállt a szerzői jogok védelmében. Később kiábrándultan írt az ottani közönségességről és ügyeskedésekről.
„Szép és rokonszenves vonása az emberi természetnek, hogy ha a szívet meghatja, megindítja valami nyugodt, boldog vagy szerető érzés, a halottak emléke annál hatalmasabban, annál ellenállhatatlanabb erővel ragadja meg. Mintha az emelkedettebb gondolatok, a vonzalmak varázslatos eszközök volnának, melyek útján a lélek titokzatos összeköttetést tarthat fenn azoknak a szellemével, akiket életükben nagyon szerettünk.” (Charles Dickens: Nicholas Nickleby)
1843-ban írta meg talán legtöbbször lefordított művét, a boldogság és lelki gazdagság megható meséjét, a Karácsonyi éneket. 1850-ben jelent meg a nem titkoltan önéletrajzi jellegű Copperfield Dávid, a világról alkotott képének enciklopédikus jellegű összefoglalása.
Az ötvenes években írott sötét tónusú regényei (Örökösök, Nehézdők, Kis Dorritt) a korabeli Anglia átfogó, s meglehetősen zord képét nyújtják. Az elkomorodásnak magánéleti oka is volt: a 45 éves író beleszeretett egy 18 éves színésznőbe, akivel másfél évtizedig titkos viszonyt folytatott. Dickens felesége rájött a kapcsolatra, s különvált férjétől, de haláláig kitartott mellette.
1858-ban, 15 évi házasság után elvált feleségétől, ami abban az időben nagy megbotránkoztatást keltett. A szakítás hátterében valószínűleg egy fiatal színésznő állt, aki feltételezhetően Dickens szeretője volt. A válás ellenére Dickens élete végéig gondoskodott feleségéről.
Miután házassága tönkrement, nyilvános felolvasóesteken kamatoztatta színészi képességeit, s végül hatalmas sikert aratott. Valószínűleg az ebbe fektetett rengeteg energia nagyon kimerítette, utolsó éveiben már jóval kevesebbet írt. Ekkor készült el A két város meséje című történelmi regénye, s az ifjúkorát felidéző Szép remények, amelyben kiábrándultan készített leltárt az őt körülvevő világról.
„Emlékezetes napja maradt életemnek ez a nap, mert nagy változásokat okozott bennem. De ez a nap senki életéből nem hiányzik. Képzeljétek csak el, hogy egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másképp fordult volna minden.” – De hogy az a nap hozta-e a sorsdöntő fordulatot, amikor a Szép remények hőse, a szegény gyerekből úriemberré vált Pip először járt a dúsgazdag Havisham kisasszony házában, vagy inkább azon a ködös téli hajnalon dőlt el minden, amikor kisgyerekként egy szökött fegyencnek ételt-italt lopott?
1867-68-ban Amerikában is tartott felolvasásokat, de az utazás megviselte egészségét. Az írót nem mindennapian szerencsés embernek nevezhetjük, ugyanis 1865. június 9-én a Staplehurst vonatszerencsétlenség túlélői között volt. Egy pályafelújítás miatt a vonat kisiklott egy hídon és a vagonok a patakba potyogtak. Dickens első osztályon utazott a szerelvény elején, az ő vagonja nem zuhant a mélybe, így sértetlenül megúszta a szerencsétlenséget. Ezután már nem nagyon foglalkozott írással, idejét főleg nyilvános felolvasásai töltötték ki.
„Valahányszor a közeledő karácsonyra gondoltam – szent nevének és eredetének tiszteletétől eltekintve, ha egyáltalán bármitől is el lehet tekinteni ezzel az ünneppel kapcsolatban –, kellemes, megbocsátó, jótékony, nyugalmas időszakként gondoltam rá; az évnek egyetlen olyan szakaszára, mikor a férfiak és nők egyként kitárják addig elzárt szívüket, és a sír felé tartó utazáson útitársként gondolnak a náluk szegényebbekre, nem pedig holmi idegen fajra, amely másfelé utazik.” (Charles Dickens: Karácsonyi ének)
1870 áprilisában egy felolvasóestjén összeesett, két hónappal később, június 8-án pedig Chatham melletti házában munka közben rosszul lett, s egy nappal később meghalt. A Westminster apátságban helyezték örök nyugalomra.
A szerencsétlenség ötéves évfordulóján hunyt el otthonában, a Westminster-apátságban temették el.
